Most, hogy valakinek a barátnője vagyok, aki 200 kmre lakik tőlem, hát mit mondhatnék? Nem sokat változott az életem, csak van min sírnia a számnak. Háh! Na jó, nem, dehogy. Az a helyzet, hogy imádom ezt a srácot. Ha megtalálod magadat az ellenekző nem tagjai között én azt mondom, ne engedd el! Legyen a szomszédban, vagy 200 kmre (!) vagy akár más országban. Miért tennéd? Ha megtalálod benne azokat a tulajdonságokat amiket tisztelsz magadban, amiért tartod magad valamire és ott vannak a kis hibáid is, amiket eltussolnál, akkor azt jelenti, hogy tud ezekkel együtt élni. Végülis ott van, meg van még, nincs gondja. Akkor meg mi szakíthat szét, ha? Ha nem a távolság. Tudom, tudom. Nem szúrom magam hasba 200 kmen. Oké. DE AKKOR IS RETEK BELE! Én megpróbálom ezt így, ő is megpróbálja ezt így és meglátjuk. De ha a srác dob be olyan távlati terveket, mint nyár és hónapok, vagy csak karácsony, ami két hónap múlva lesz? Akkor azt hiszem picit nem szabad most görcsölni. Csak élvezni amíg lehet. Mert most én leszek a geci pozitív! 

És nem. Rohadtul nem nyálas bedobni, hogy hiányozni fogok. Úgy beleremeg a gyomrom, hogy majd összeesek. Csak nyugodtan, kérlek, mondj ilyeneket!