Mit mondhatnék? Nem vagyok büszke, hogy még mindig gyomorgörccsel indulok az újdonságoknak és pánikolós szörcsögésnek hallom a légzésem. Hol leszek holnap ilyenkor? Egy koliban, idegenekkel? Híján leszek a szipákolós anyukámnak, ami amúgy már nem is zavar. Az évek alatt megtanultam értékelni, hogy tisztán hallom a légzését. A barátaim akik fontosak nekem csak közelebb lesznek, mint eddig, csak kérdéses, hogy számít-e ez? Mi van ha lemorzsolódnak mielőtt kettőt pisloghatnék? Mert megismerkednek annyi mindenkivel akik élhetnek az újdonság varázsával, én meg csak maradok a panaszkodó, hangulatgyilkos valahonnan régről? Mást sem tudok csinálni, mint panaszkodni. Ezt elkerülendő: végre bejelölt valaki a gólyanapról! Ő már a negyedik ismerősöm a sorban, de az elsőnek nevezem ki. Bejelölt!:) Pedig legkevésbé tőle vártam a csapatban. Máris szimpi!

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés